Tegnap útjára indult Miskolcról, az ITC székház elől a "Munkát, kenyeret!" elnevezésű éhségmenet, mellyel arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy milyen elképzelhetetlenül nagy a szegénység vidéken. Mi, akik itt élünk, az egyik legszegényebb régióban, maximálisan együtt tudunk érezni velük. A mi tagjaink között is vannak szép számmal olyanok, akik tudják, hogy Matolcsy György elhíresült mondata, miszerint 47 ezer forintból kitűnően meg lehet élni, nem igaz - már csak azért sem, mert van, akinek a havi jövedelme ezt sem éri el... Éppen ezért támogatjuk a menetet, annak pedig különösen örülünk, hogy Aradi Pál és Aradi Dániel személyében két baloldali, kommunista érzelmű menetelőt is köztük tudhatunk.
Nem nézhetjük azonban jó szemmel, hogy a politika ebből is játszóteret csinál, teljesen elvonva a figyelmet az eredeti problémákról. Az MSZP legalábbis úgy tesz, mintha egyenesen ők találták volna ki a menetet. Pedig az ő idejükben sem volt sokkal jobb a helyzet, sőt. A mostani akciójuk legfeljebb csak szavazatszerzésre alkalmas. A jobboldal képmutatása pedig határtalan. Tállai András Mezőkövesden egyenesen hólapáttal és cipóval fogadta őket, mondván van itt munka és kenyér is. Cinizmusuk ellenére van azért valamennyi báj ebben a magatartásban: nyilván nem tudhatják, hogy az isten háta mögötti zsákfaluban, amelynek a sárga busz az egyetlen kapcsolata a külvilággal, hólapátolásból nem lehet egész évben megélni... Egy olyan faluban, amelynek a környékén is szinte teljes a munkanélküliség, és nem feltétlenül azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem mert nincs munkahely... Biztosan emlékeznek rá, hiszen ők verték szét őket, és az elmúlt 22 év összes politikai ereje.
A menet ma elhagyta megyénket, de mi továbbra is követjük őket. Hevesi és nógrádi kommunisták kísérik őket útjukon, és biztosítják őket támogatásukról.
